7. rész

2012. június 25.

- Bobby Horan, Maura Horan és Greg Horan. - hangzott Lucas hangja. Niall szülei és testvére voltak az utolsók. Miután ők is odaálltak mellénk a nagyi kiállt a tömeg elé.
- Szeretnék mindenkit sok szeretettel köszönteni személyesen is. Bizonyára mindenki tudja, hogy miért vagyunk ma itt. A legkedvesebb lány unokám ma töltötte be a 16. életévét. - erre a mondatra mindenki tapsolt és mosolyogva néztek rám - Szeretnék mindenkinek jó szórakozást kívánni a ma estéhez. Érezzék nagyon jól magukat és ünnepeljenek velünk. És most megkérem Kendallt és az édesapját, Charlest, hogy nyissák meg az estét egy hagyományos apa-lánya tánccal. - mindenki tapsolt, a tömeg két felé vált középen helyet hagyva nekünk és apa megfogta a kezem és bevezetett a táncparkettre. Megálltunk középen ő megfogta a derekam én pedig a vállát, és vártunk a zene indulására. A zenészek elkezdtek játszani és mi elkezdtük a keringőt.
- Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy ma kislányom? - mondta apa, miközben mindenki csendben és elérzékenyülve figyelt minket.
- Nem is tudom. Nem emlékszem. - mondtam játékos, viccelődő hangon.
- Akkor most mondom. - mosolygott. - És azt is, hogy nagyon szeretlek. Te vagy a szemem fénye. És amikor tiltottam neked valamit az mind csak azért volt, mert nagyon féltelek. De mindenben támogatlak és támogatni is foglak. És örökre mindennél jobban foglak szeretni.
- Még akkor is szeretni fogsz ha egy oltári nagy butaságot követnék el, ami megint botrányt kavarna? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Természetesen. Még akkor is. - mosolygott biztatóan.
- Akkor ezt a beszélgetést sose felejtsd el. - néztem félénken a szemébe, és arra gondoltam amit ma akarunk elkövetni. Egy újabb hatalmas botrány lesz belőle, de muszáj megtennem. Időközben vége lett zenének és mi is abba hagytuk a táncot. Apu magához húzott és megpuszilta a homlokom, majd meghajoltunk egymásnak  és lesétáltunk a táncparkettről, miközben mindenki tapsolt. Ezután következett az este egyik legrosszabb része: az összes férfi rokonnal egyesével kellett táncolnom, jó pofiznom és játszani a jól nevelt hercegnőt. Már nem is tudom, hogy hányadik rokonnal táncoltam, amikor egy megmentő férfi hangot hallottam a bal oldalamról. Harry megköszörülte a torkát és elkezdte:
- Elnézést. - nézett Vladimirre, az orosz cári család egyik leszármazottjára és egyben az én sokadik unokatestvéremre - Elrabolhatom a hercegnőt egy táncra? - kérdezte enyhén meghajolva. Hálásan mosolyogtam, de ő csak Vladimirt nézte.
- Persze. - nyújtotta át a kezemet Harrynek, majd meghajolt és elment.
- Köszönöm. - mondtam hálásan.
- Nem tudtam tovább várni. Azt terveztem, hogy megvárom míg mindenki táncolt veled, de nem bírtam tovább nézni, hogy mindenki megkaphat csak én nem. - búgta mély, férfias hangján.
- Jól tetted, hogy nem vártál szerelmem. Már nem nagyon bírtam volna tovább játszani a jól nevelt Kendall hercegnőt. És a lábam is már kezd lerohadni ebben a cipőben. - vágtam fájdalmas arcot.
- Akkor én lennék a megmentőd. - nézett rám féloldalas mosollyal.
- Úgy látszik. - pusziltam meg az ajkait.
- És a megmentőknek mindig jár valami jutalom. - nézett rám perverz mosollyal.

- És mit szeretne az én bátor megmentőm. - suttogtam a fülébe. Választ nem kaptam csak megfogta a kezem és elkezdett kihúzni a bálteremből. Szinte észrevétlenül sikerült kiosonunk a teremből, ki a hátsókertbe. A csodálatosan kivilágított kertben nem volt senki más rajtunk kívül. Kiléptünk az ajtón de ő még mindig nem állt meg, egészen a szökőkútig húzott maga után.

A szökőkút előtt megállt és magához húzott. Egymáshoz simultunk és szorítottuk egymást, miközben a gyönyörű csillagos eget néztük. 

- Olyan gyönyörű. - mondtam még mindig az eget bámulva. 

- Nálad nem szebb kicsim. - nézett rám Harry. Az égbolt csodálása közben észre sem vettem, hogy ő már rég nem a csillagokat nézi hanem engem. Levettem a tekintetem az égről és rá emeltem. Végig simítottam az arcát és ő a fejét még jobban hozzányomta a tenyeremhez. Becsukta a szemét és megpuszilta a kezem. 

- Szeretlek Kenny. - mondta, mikor kinyitotta a szemeit.

- Én jobban. - mondtam játékos hangon. Megcsókolt én meg bele túrtam a hajába. Elkezdte csókolgatni a nyakam és simogatni a derekam. Egy darabig élveztem ahogy kényeztet, aztán úgy döntöttem, hogy játszom vele egy kicsit. Mialatt ő szenvedélyesen kényeztette a nyakam én óvatosan kibújtam a cipőmből és megpöcköltem a arcát. 

- Hééé. - nézett rám kisfiús durcás arccal. Játékosan vigyorogtam rá és kibújtam a karjai öleléséből. Elkezdtem hátrálni miközben játékra hívóan és incselkedve néztem rá. Szerelmem vette a játszadozásra való felkérésemet és elkezdett közelíteni. Mikor fél úton járt felém akkor megfordultam és elkezdtem szaladni. Szaladtam és szaladtam Harry pedig futott utánam. 

- Kenny úgy is elkaplak. - kiabálta.

- Próbálkozni lehet szívem. - kiabáltam neki vissza. Visszafutottam a szökőkút körüli fák közé, mert közben elég messzire kerültünk a bálteremtől és nem akartam, hogy ne találjanak ha esetleg keresnének. Elbújtam egy nagy fa mögé és visszanéztem, hogy jön-e Harry. Legnagyobb meglepetésemre sehol sem láttam. Egy kicsit meglepődtem és kilépetem a fa mögül, úgy kémleltem a kertet. A világítás miatt az egész kert részt beláttam de őt sehol sem találtam. A fák közötti dermesztő sötétben csak a saját zihálásomat hallottam, és már kezdtem megijedni. Rettegek a sötéttől, ezért már majdnem elkezdtem kiabálni, hogy hol van. Ahogy így kémleltem valaki előugrott mellőlem a sötétből és megragadta a derekamat. Amint megéreztem kezeit a testemen sikítottam egy nagyot, de ő kezeivel elállta a kiabálásom. A szívem őrült tempóban vert. 

- Shhh. - csitított. Egy hatalmas kő esett le a szívemről mikor meghallottam a hangját.

- Harry. - ziháltam. - A szívbajt hoztad rám. 

- Mondtam, hogy elkaplak. - suttogta, mialatt hátulról ölelt és a vállamat csókolgatta. 

- Nagyon vicces. - nevettem megkönnyebbülten. Megfogta a kezem és elsétáltunk a szökőkútig és leült a párkányára én pedig az ölébe. 

- Ígérd meg, hogy sosem fogsz egyedül hagyni. Ígérd meg, hogy mindig itt leszel nekem és szeretni fogsz. - néztem rá. 

- Miért mondod ezt? - nézett rám értetlenül. - Erre engem nem kell kérned. Mindig itt leszek neked, te pedig nekem. 

- Csak félek, hogy majd egyszer találkozol egy sokkal szebb lánnyal és őt fogod szeretni. Folyamatosan szebbnél szebb lányok nyüzsögnek körülötted. - magyaráztam.

- Jól jegyezd meg amit most mondok! Sosem lesz más lány az életemben. Én mindig csak téged foglak szeretni és te vagy a leggyönyörűbb lány akit valaha is ismertem. Kenny hogy mondhatsz ilyet, hogy elfoglak hagyni. - nézett rám kérdőn és végigsimította az arcomat. - Te engem még akkor sem tudsz lerázni ha akarnál.

- Remélem is. - mondtam. A tenyerei közé fogta az arcomat és mélyen egymás szemébe néztünk. Csak néztünk egymás szemébe és végül szenvedélyes és hosszú csókot váltottunk. A csókot Louis szakította meg.

- Csak okosan a húgommal göndörke. - mondta játékos fenyegetéssel a hangjában.

- Semmit rosszat nem tettünk. - játszotta az ártatlant Harry.

- Mit keresel itt Louis? Ugye nem utánunk kémkedsz? - vontam kérdőre. Attól függetlenül, hogy Louis és Harry a legjobb barátok, Louis szeret minket szemmel tartani, hisz még is csak a bátyám.

- Nem, nem dehogy. - emelte fel a kezeit mentegetőzően. - Csak anya küldött, hogy keresselek meg titeket, mert szeretnénk felvágni a tortát. Aztán pedig át szeretnék adni az ajándékodat ők is és persze mi is. - mondta Louis  

- Akkor menjünk gyorsan. - állított fel Harry.

- A fiúk már nagyon izgatottak a meglepetésed miatt. - mondta szintén izgatott hangon Louis. 

- Félnem kéne? - kérdeztem félénken.

- Nem dehogy. Nagyon fog tetszeni, legalábbis remélem. - mondta Harry. Beértünk a terembe, ahol már mindenki várt ránk. A vendégek már leültek a hatalmas asztal köré és vártak a tortára, amit a királyi főszakács készített el. Mi hárman is elfoglaltuk a helyünket, Pierre besétált és megállt az asztal végénél. 
- Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam Kendall Windsor 16. születésnapi tortáját. Remélem, hogy önöknek is és az ünnepeltnek is elnyeri a tetszését. - mondta Pierre és intett a segédeinek, hogy tolják be. - És voalá. Íme itt van. - mutatott a tortára. Tudtam, hogy valami nagy dobással készül, de arra nem, hogy ekkorával. Mindenki elcsodálkozott a torta méretén és természetesen a kinézetén is. 

Pierre saját kezüleg kezdte el felvágni.

- Az első szelet az ünnepelté. - hozta oda az első szeletet. - Boldog születésnapot hercegnő. - tette le elém a tányért.

- Ez gyönyörű Pierre. Nagyon szépen köszönöm. - mondtam. 

- Várjon, amíg megkóstolja. Én mondom, eddig ez a legnagyobb művem. - mondta. Pierre segédei időközben felvágták a tortát és a pincérek mindenki elé leraktak egy-egy szeletet. 

 - Kívánok mindenkinek jó étvágyat. - mondta Pierre és a segédekkel együtt elhagyta a termet. A torta isteni finom volt. Epres-vaníliás ízesítésű volt, a kedvenc kombinációm.  Miután mindenki elfogyasztotta a tortát visszamentünk a bálterembe, hogy átadják az ajándékokat. Ilyenkor ez úgy megy, hogy a vendégek ajándékait összeszedik egy csomóba és azt adják át együtt. Csak anyáék és nagyiék adják külön ott illetve ebben az esetben Louisék is. 

- Kenny, sokat hezitáltunk, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék egy 16 éves lánynak. Gondoltunk mindenfélére, nem is sorolom fel mert annyi volt. De nem is akarom húzni az időt remélem, hogy jól döntöttünk és, hogy tetszeni fog. - mondta anya miközben rengeteg kíváncsi szempár figyelt minket. 

- Mivel egy hét múlva leteszed a jogosítványt ezért arra gondoltunk, hogy nem is lehetne jobb ajándékot kitalálni mint ezt. - apa belenyúlt a zsebébe és egy kulcsot vett ki belőle. 

- Boldog születésnapot még egyszer. - mondta és megpusziltak mindketten, mielőtt még átnyújtotta volna a kulcsot. 

- A garázsoknál vár rád. - nyújtotta át apa a kulcsot. Nem másnak volt a kulcsa, mint egy autónak méghozzá egy Range Rovernek. A szemeim felcsillantak és csak vigyorogni tudtam. Kimentünk a garázsokhoz ahol ez a gyönyörűség várt rám: 

~*~

Miután kiélvezkedtem magam a kocsin visszamentünk a bálteremben, ahol a One Direction tagjai már a színpadon voltak és készülődtek. Elcsodálkoztam, hogy mit keresnek a színpadom, mikor nem is volt arról szó, hogy fognak énekelni. Meglepődve álltam a színpad előtt barátnőim társaságában. 

- Mire készülnek? - kérdeztem őket.

- Fogalmunk sincs. Mi semmiről sem tudunk. Vagy valaki igen? - mondta Kylie. Mindenki rázta a fejét.

- És mi van ha ez lesz a meglepetésük. - mondta El.

- Az hogy énekelnek? - hitetlenkedett Piper.

- Miért ne? - mondta El.

- Mondjuk. Nem lehetetlen. - adott igazat Piper. 

- Shhh. - intettem őket csendre, mert Zayn kocogtatta a mikrofont és elkezdett beszélni. 

- Hát először is szép jó estét mindenkinek. Szeretnénk köszönteni mi is mindenkit, de legfőképpen az ünnepeltet mégegyszer. - kezdte miközben a többi négy felállított mikrofon mögé beálltak a többiek. 

- Készültünk egy külön kis meglepetéssel Kenny számára. Gondolom, hogy már mindenki kitalálta, hogy egy dallal, de nem akármilyennel. - mondta Liam. 

- Ennek a dalnak több különlegessége is van. Az egyik az, hogy mi írtuk saját kezüleg, csak és kizárólag erre az alkalomra. A másik pedig az, hogy rólad szól Kenny, illetve hozzád szól. - folytatta Niall. 

- Azért írtuk ezt a dalt, hogy elmondjuk, hogy mennyire sokat jelentesz nekünk. Azt, hogy mennyire szeretünk és mennyire köszönjük azt a sok munkát amit értünk teszel. A turnékon, írod a dalokat, elrendezed a balhés ügyeinket, és egyáltalán azt, hogy vagy nekünk illetve nekem. - vette át a szót Harry.

- Egy szóval a dal mondanivalója az, hogy: IMÁDUNK! - fejezte be Louis és az utolsó szót mind egyszerre mondták. - És a dal címe Little Things. Legyen ez a te dalod húgi. - konferálta fel a dalt. 

Remélem tetszett a 7. rész. Véleményeket szívesen fogadok. 2-3 komi után jön a következő rész. Jó olvasást! 

Puszi: Niki :)