2. rész

2012. június 15.

Ahogyan leértünk a lépcsőn mindenhol fel-alá rohangáló szobalányokat, takarítókat, pincéreket, szakácsokat és segédeiket láttunk. Mindenki fej vesztve rohangált ide-oda. A palotában minden egyes ember a születésnapi partimat készítette elő. A szobalányok az összes szobát kitakarították, a takarítónők az egész palotát suvickolták tisztára. A séfeknek ki lett adva, hogy még finomabb és még szebben kivitelezett ételeket készítsenek. A palotában dolgozó séfek egytől egyig kifogástalan ételeket főztek, de szigorúan a luxus éttermi adagokat mindenből. Csak azért, hogy a partira meghívott előkelő és sznob népségnek semmi kifogásolni valója ne lehessen. A kertészek közben a füvet nyírták le, a fákat és bokrokat metszették, a virágokat igazgatták. Külön erre a célja fogadott emberek a világítást rakták fel, szerte a kertben és belül is. Lakberendezők érkeztek, hogy a lehető legszebben feldíszítsék a palota belsejét. Rengeteg égőt, szalagot, lufit, gyertyát és mindenfélét, ami egy ilyen partin megengedett és elmaradhatatlan raktak fel, a kedvenc színeiben: kékben, lilában, pirosban és sárgában. De persze a virágok sem maradhattak el. Azokból is a kedvenceim illatoztak mindenfelé. A lila orchidea, a fehér és vörös rózsa, a tarka szegfű és a tulipán mindenféle színben. Átvágtunk a hallon, és a nagy erkély ajtón keresztül kiléptünk a hátsó kertbe, ahol a többiek már a gyönyörűen megterített asztalnál ültek, és vártak ránk. Miközben megtettük az utat a lépcsőtől a reggeliző asztalig mindenki akivel találkoztunk boldog születésnapot kívánt, én pedig névre szólóan köszöntem meg mindenkinek. Ugyanis én mindenkinek tudom a nevét, aki a családom alkalmazásában áll, és talán ezért van, hogy engem még jobban szeretnek és kedvelnek. 
- Mekkora itt a felfordulás. - jegyezte meg Harry.
- És még mekkora lesz. Mikor majd elkezdenek érkezni a vendégek. Huu de nagyon jó lesz. - válaszoltam.
- Látom nem vagy túl lelkes. - állapította meg, egyébként helyesen.
- Beletrafáltál. Tudod, hogy nem vagyok oda túlzottan azért a sznob népségért, akik ilyenkor szoktak jönni. Sokkal szívesebben tölteném csak a szűk családi körben, aztán meg mennék veletek bulizni valahová, minthogy bált adjanak a tiszteletemre. - mondtam.
- Elhiszem. Én is sokkal szívesebben csinálnám úgy. De ne félj, tudod most meg van a tervünk. - Felnéztem rá és ő cinkosan rám kacsintott. Mikor megláttak minket közeledni, láttuk, hogy Louis int és mindannyian elkezdték énekelni a Happy Birthday-t. Annyira megható volt, hogy az egész családom és a legjobb barátaim együtt énekeltek nekem. Olyan jó volt őket így együtt látni, és hálás voltam, hogy ilyen összetartó és szerető családom és barátaim vannak. Harry elengedte a derekam és a kezemnél fogva húzott a többiek felé, miközben ő is énekelt. Én meghatottan hol rá, hol pedig az éneklő családomra néztem. Már az asztal előtt álltunk mikor befejezték a dalt.
- Ez gyönyörű volt. Köszönöm szépen. Imádlak titeket. - mondtam, már majdnem sírva. A nagyi és a papi szemében könnycseppeket véltem felfedezni miközben szorosan megöleltem őket.
- Nagyon sok boldog születésnapot kívánok kincsem. - mondta a nagyi.
- Köszönöm szépen. - válaszoltam.
- Boldog születésnapot angyalom. - mondta papi, miközben két nagy cuppanós puszit adott az arcomra.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. Ezek után mindenki egyesével felköszöntött. Kézről kézre adtak. A bátyáim szokás szerint felemeltek és megpördültek velem és a fiúk majd kiszorították belőlem a szuszt. Éreztem a feltétel nélküli szeretetüket, és én megpróbáltam minél jobban viszonozni. Mikor mindenkinél jártam akkor leültem az asztalhoz és végre mindenki elkezdhetett enni. A reggeliző asztal roskadásik volt rakva mindenféle finomsággal, alig bírtam választani, hogy mivel kezdjek. Aztán végül úgy döntöttem, hogy egy mézes vajas pirítóssal és angol módra készített teával kezdek.  
- És húgi, mi a terved mára? - kérdezte Harry.
- Hát úgy terveztük a lányokkal, hogy nem maradunk itthon. Túl nagy itt a felfordulás, és amúgy is csak útban lennénk. Ilyenkor sehova se engednek be engem. - mondtam.
- Jól teszitek. - helyeselt legidősebbik bátyám, Will.
- Akkor hova akartok menni? - kérdezősködött kedvenc nagyapám. 
- Tényleg Kendall, hova is akarunk menni? - kérdezte a leges legjobb barátnőm, Kylie.
- Hát, azt éppen pontosan nem tudom. Csak el itthonról. - válaszoltam. 
- Akkor még jó, hogy lefoglaltam a Teen Beauty-ban a helyeket. Mindenkinek. - mondta anya. 
- Ez komoly? Köszönjük. - hálálkodtam.
- Igen Gerda köszönjük. - mondta Veta is, mire mindannyian felugrottunk, megöleltük és megpusziltuk anyut.
- Igazán nincs mit. A 16. születésnapodon mindenek a legtökéletesebbnek kell lennie. - mondta anya. Én csak vigyorogtam és visszaültem a helyemre.
- És mikor indulnak a hölgyek? - kérdezte apa. Természetesen a hölgyek megnevezést viccnek szánva. Mi lányok mindannyian kérdőn néztünk anyára. 
- Reggeli után. - válaszolta.
- És mikor jöttök? - kérdezte Louis.
- Mire a vendégek érkeznek, addigra itthon leszünk. - mondta válaszul anya.
- Remek akkor lesz időnk előkészíteni a meglepetést. - Niall ezt a mondatot a velem szemben ülő Zaynnek és Louisnak szánta, de egy kicsit hagosabbra sikeredett és Zayn ezt egy erős könyökkel való oldalba vágással jutalmazta. Az asztalnál ülők mind meghallották és természetesen mindenki kíváncsi szemekkel nézett rá. Kivéve a négy banda tagot, amit én elég furának és egy kicsit ijesztőnek találtam. Louis, Harry, Liam és Zayn olyan szúrós szemekkel nézett rá, mint akik mindjárt megölik a tekintetükkel. Niall fülét farkát behúzva egy kicsit lejjebb csúszott a székék és még az evést is agyba hagyta. Látva Niall reakcióját értetlenkedve néztem a lányokra de ők is csak a vállukat húzgálták és ugyan olyan értetlenül néztek. 
- És hány vendég van meghívva a bálra? - kérdezte Liam a nagyinak címezve a kérdést, csak hogy mentse a menthetőt és, hogy nehogy elkezdjünk kérdezősködni. A két év alatt olyan szoros és jó kapcsolat alakult ki egymás családjai között, hogy bármelyikőjük bejelentés nélkül megjelenhetett a palotában és beszélgethetett a királyi család tagjaival, mint bárki mással. Ez persze fordítva is igaz. 
- Úgy nagyjából 200. - mondta a nagyi, olyan lazán mintha ez lenne a Világ legtermészetesebb dolga. Ugyan is a meghívottak listájáról a királynő és a király döntenek. A szám hallatán többünknek megállt a falat a szájában.
- Tessék? 200 ember? - szörnyülködtem. 
- Én mondtam, hogy nem kell ennyi ember, de tudod, hogy milyen a nagyanyád. - mondta papa, a nagyira nézve.
- Abból a 200 emberből mindenki nagyon fontos. - mondta nagyi.
- Eltudom képzelni. - mondta cinikusan Harry (herceg).  
- De 200? Ennyiről nem volt szó. - mondtam már majd nem hisztérikusan. Anyáékra és Willre néztem, mert csak ők tehettek volna valamit. 
- De nézd a jó oldalát. Abból a 200 emberből lesznek normálisak is. Például itt lesznek azok, akik most itt ülnek, és a családjaik is. - próbált mentő övet nyújtani Will.
- De akkor is... - kezdtem volna de apa megállított.
- Vita lezárva - mondta szigorúan. - Már nem tehetünk semmi. A meghívók kivannak küldve. - lemondóan sóhajtottam és folytattam az evést. Mikor mindenki befejezte, felálltunk, jó szórakozást kívántak nekünk lányoknak és mindenki ment a dolgára. Mindenki, kivéve barátnőimet, barátaimat és a bátyáimat kiegészülve Katel. Megálltunk a kertnek egyik zugában, ahol senki se lát minket. 
- Akkor ugye még áll az esti program? - kérdezte Zayn.
- Naná. Nem fogom a 16. születésnapomat 200 sznob emberrel tölteni. - mondtam.
- Ebből megint nagy botrány lesz. - aggodalmaskodott Perrie. 
- Kit érdekel. Eggyel több vagy kevesebb, mit számít? - mondta Louis. 
- Akkor mindenki tudja a dolgát estére? - kérdezte Harry. Mindegyikőnk bólogatott és helyeselt. 
- Remek! - mondta Piper. 
- Akkor a "Kendall szülinap mentőakció" indul. - mondta suttogva Louis, mire mindannyian összeraktuk a kezünket, majd egy félhangos "Hajrá" közepette a levegőbe emeltük.           

Remélem tetszett a 2. rész:) Ha tetszett akkor írjatok komit, íratkozzatok fel és legyetek rendszeres olvasóim;) Ha összejönne 2-3 komi, akkor hozom a következőt. Mindenkinek aki elolvassa és esetleg komizik nagyon köszönöm!! <3 :) xx