3. rész

2012. június 15.

A csatakiáltásunk után mindenki elment a saját dolgára mintha semmi sem történt volna. Aaron, a sofőrünk előállt a kisebbik limuzinnal, ugyanis csak abba fértünk be mind a tízen. Tíz perc múlva már mindannyian a kocsiban ültek. Mindannyian, kivéve engem és Kyliet. Jellemző volt ránk, hogy általában mi vagyunk azok akikre várni kell. 

- Hol vannak már ezek a lányok. - türelmetlenkedett elsőként Perrie. 
- Tizenegy órára ott kell lennünk. - mondta anya türelmetlen hangon.
- Most mennyi az idő? - kérdezte Piper. 
- 10:31 - nézett anya az órájára. 
- Jaj, nyugi már. Biztosan nem fognak minket kidobni a szalonból ha késünk egy kicsit. - mondta El, az ő nyugodt és mindig optimista stílusában.
- Nem is azért aggódom. Hanem azon, hogy nem fogunk időben végezni mindennel. A szépségszalon után még be kell mennünk a fodrászhoz, Jennyhez a ruháért, aztán még ott van a torta, az ajándékok, itthon is mindent le kell ellenőriznem, hogy úgy van-e ahogy elképzeltük. És minden egyes pici dolognak a helyén kell lennie legkésőbb öt órára. Aztán még ott vannak a fiúk. Készülnek valami meglepetéssel és ott hagytuk őket egyedül. - mondta anya ideges hangon és közben hol az órájára, hol pedig arra nézett ahonnan jönnünk kellett volna már.
- Nyugodj meg Gerda. Minden rendben lesz. Az esküvőnkön is ilyen ideges voltál és aztán milyen csodásan sikerült minden. Minden és mindenki időben a helyén volt. - próbálta nyugtatni Kate.
- A fiúk miatt pedig ne aggódj. A meglepetésüktől nem kell félni. Igazán gyönyörű ajándék lesz. És csak nem fogják szétszedni a házat, ha pedig mégis arra az esetre ott van Charles és a nagyiék. - tette Dani a kezét anyáéra.
- Hát persze Charles meg Phillip, majd ők megakadályozzák a katasztrófát. Inkább ők okozzák. - mondta anya cinikusan. Ez a kijelentés mindenkit megnevetett. - A meglepetéssel pedig remélem, hogy igazatok van. - sóhajtott egy nagyot anyu.
- Bízz bennünk. - mondta biztatóan Kaila, egy kacsintás kíséretében. 
- Ott jönnek - kiáltott fel Veta és kimutatott az ablakon. Mindenki egyszerre tapadt az ablakhoz. Szerencsére a sötétített ablakon keresztül nem láttam az arc kifejezéseket, de tudtam, hogy anyu nem lesz boldog.
- Sziasztok. - szállt be elsőként Kylie.
- Helló mindenki. - húztam be a nyakam, miközben én is beültem az autóba.
- Remélem tudjátok, hogy mennyi az idő. Mi tartott ennyi ideig? - mondta anya szemrehányóan. Én csak behúztam a nyakam és Kylieval kiskutya szemeket vágtunk.
- Hát az úgy volt, hogy... - kezdett volna bele Kylie, de anya félbe szakította.
- Ne, ne. Inkább hagyjuk is és induljunk. Aaron, indulhatunk. - szólt anya előre a sofőrünknek. Cinkosan összemosolyogtunk a lányokkal, és 15 perc múlva már meg is érkeztünk a szalonba. Mikor megállt a kocsink már a fotósok ott álltak a szalon előtt. Nyíltak az ajtók és lehajtott fejjel kiszálltunk. Nem voltak túl sokan, mert nem kürtöltük világgá, hogy mikor megyünk. Nem vittünk testőröket, aminek az otthoniaknak  nem nagyon tetszett, de egyikőnk sem díjazza ha valaki folyamatosan lohol után és távol tartja tőle a rajongókat. A paparazzikat nem nagyon csípem, hisz nem tisztelnek semmit és senkit, csak az érdekli őket, hogy jobb vagy minél rosszabb fotót készítsenek, amivel utána letudják járatni az illetőt. De a rajongókat mi is és a fiúk is imádjuk. Nagyon szeretünk velük beszélgetni és fotózkodni.  A vakuk kattogtak, mindenki taposta a másikat csak, hogy minél jobb és közelebbi képet tudjon készíteni valamelyikőnkről. De nem csak kellemetlen emberek vártak ránk. Rajongók is álltak ott ránk várva. A legtöbbjükkel megpróbáltunk képet csinálni és autogramot adni. Majd mikor anya kiadta a parancsot, hogy ideje bemenni, akkor integettünk nekik és beléptünk a szalonba.
- Ezt az őrületet. Még mindig olyan furcsa, hogy az én autogramomért is sikítoznak. - mondta Kylie. Ugyanis ő eddig arról volt híres, hogy a legjobb barátnőm és az anyukáink is, és nem utolsó sorban egy híres és sikeres üzletember az apukája. De most már végre azért, mert világhírű modell. Nagyon gyakran fotóznak minket együtt, és erre mindketten nagyon büszkék vagyunk.
- Pedig ideje lesz hozzá szokni Husi. - öleltem meg.
- Tudom. - mosolygott fülig érő szájjal.
- Hát megérkeztek az én kedvenc lányaim. - örvendezett Susan, a szalon tulajdonosa mikor meglátott minket.
- Rég óta nagy az őrület? - kérdeztem.
- Egy ideje. De oda se neki. - mosolygott és mindenkit megölelt. Mikor végzett így szólt:
- Akkor most kezdjünk is bele. Olyan formába hozlak titeket, mint az esküvőn. Mehettek is levetkőzni a masszázshoz. - adta ki az utasítást Susan. Mi így is tettünk. Levetkőztünk és felfeküdtünk az egymás mellett álló ágyakra. Elkezdődött az egy órás, teljes test masszázs. Ezután jött az arckezelés, és a kozmetikai kezelések. Mikor ezzel is mindenki készen volt jöhetett a manikűr. Én ezt a körmöt kaptam. Olyat szerettem volna ami egy kicsit visszafogottabb és nem utolsó sorban megy a ruhámhoz. Mindenki körmét a ruhája színéhez igazították, és mindenki nagyon elégedett volt az eredménnyel, mint általában. Gyönyörködtünk egy sort a körmeinkben, de nem volt rá sok időnk, hisz már 2 óra volt. Így átmentünk a szalon másik felébe ahol a sminkünket rakták fel. Mivel a ruhám nem túlzottan hivalkodó színű, a sminkem sem lett túl erős. Csillogós rózsaszín és egy kicsi lila. A szempilláimat erős feketével festették ki, amit imádtam. Kihúzták a szememet, mert ez nálam elmaradhatatlan. Felraktak még egy világosabb szájfényt is. A végeredmény így nézett ki:   

Elkészültünk mindannyian és a tükörben felváltva csodáltuk magunkat és egymást. Az egész kezelés alatt nagyon jól szórakoztunk. Sokat beszélgettünk, nevettünk és sok elmaradhatatlan képet is csináltunk. A családom az a fajta, aki semmiről sem akar lemaradni és mindent megörökít, hogy később legyen min nosztalgiázni. Apu például állandóan mindent kameráz, ezeket persze nagyon jó érzés visszanézni évekkel később. Készen voltunk és miután kicsodálkoztuk magunkat elköszöntünk és kiléptünk az ajtón. Az ajtó előtt sokkal nagyobb tömeg várt, mint mikor ideérkeztünk, mert közben híre ment, hogy ott vagyunk. Amint kiléptem az ajtón egy hatalmas vaku villant a szemembe, ami hirtelen elvakított és meg kellett állnom. De pár másodperc múlva visszanyertem a látásom és elindultam a kocsi felé. Sajnos nem volt időm megállni a rajongóknak, mert tartanunk kellett a menetrendet amit mellesleg eddig nagyon jól sikerült. Így hát csak odaintettem és rájuk mosolyogtam. Ők ezt hatalmas sikítással és integetéssel fogadták. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk a fodrászat felé.  

Ez lett volna a 3. rész. Elég hosszúra sikeredett, de azért remélem tetszik. Kérlek Titeket ha elolvastátok írjatok komit és abban írjátok le, hogy mi a jó mi a rossz.  Azért, hogy tudjam, hogy min kell javítani. Ha összejönne 2-3 komi, akkor hozom a következő részt;) 

Puszi mindenkinek! :) xx