1. rész

2012. június 15.

- Jó  reggelt Hercegnő! - köszöntött szerelmem, Harry mikor látta, hogy ébredezem. A szemeim még csukva voltak, mikor egy puszit nyomott a homlokomra. Erre elmosolyodtam, és még mindig csukott szemmel belefúrtam a fejem mellkasába, és szorosan hozzábújtam. Szerelmem az állát a fejemnek támasztotta, és ő is szorosan magához húzott.
- Különleges nap van ma! - mondta izgatott hangon. 
- Eeeee - emeltem fel a fejem, immár nyitott szemekkel, de még mindig ölelve őt. 
- 16 éves lett Anglia hercegnője! - mondta izgatottan, és játékosan nézett a szemembe.
- Tiszta öreg vagyok. - mondtam lemondóan és a fejemet belenyomtam a párnába.
- Akkor én mit szóljak 18 évesen? - kérdezte.
- Ööööö - nyögtem a párnából.
- Na de a viccet félre téve. - kezdte, és az államat gyengéden megfogva felemelte a fejemet a párnából. 
- Boldog születésnapot szerelmem. - mondta, miközben mélyen és szerelemmel nézett a szemeimbe. Azokkal az ellenállhatatlan, gyönyörű szemeivel. 
- Köszönöm. - mosolyodtam el, és néztem én is a szemébe. Ahogy ezt kimondta szenvedélyesen megcsókolt, és átdöntött a másik oldalamra, amivel ő került felülre. Beletúrtam a göndör fürtjeibe, az ő kezei pedig egyre lentebb vándoroltak az testemen. Egy hirtelen elhatározásból fogtam magam és fordítottam a helyzetünkön. Harry nem ellenkezett, sőt talán még tetszett is neki. Csókunkat végül én szakítottam meg, és ráültem a csípőjére. A derekamat fogta, én pedig a mellkasán támaszkodtam és csak néztük egymást. Csak néztem a szemeibe, és az elmúlt két év futott át az agyamon rohamléptekben. Láttam magam előtt az X-faktort. Azt, amikor Anglia hercegét, a bátyámat Louist négy ismeretlen, és teljesen átlagos fiúval rakták egy csapatba. Már alapból az nagy vihart keltett, hogy az ország legfiatalabb hercege egy ilyen tehetségkutatóba jelentkezett. A nép, a versenyzők, anyáék de főleg a nagyiék nehezen barátkoztak meg ezzel. Nem tartották egy királyi sarjhoz méltónak, a versenyzők pedig attól tartottak, hogy biztosan ő fog nyerni, nekik pedig semmi esélyük. Louis pontosan ezért nem szólt senkinek csak nekem, Harrynek (a középső bátyámnak) és Willnek. Mi mindenben támogattuk és segítettünk neki, hogy mindez a lehető legtovább maradjon titokban. Hatalmas port kavart mikor kiderült, de nem foglalkozott vele. A nagyiék megakarták tiltani neki, de nem hagyta magát és elérte az álmait. Szép lassan az emberek és a családunk is megbarátkozott a helyzettel, és elfogadták, hogy Louis énekelni akar. A négy ismeretlen fiúból egy csapásra sztárok lettek és ők öten egészen a döntőig meneteltek, ahol harmadikok lettek. Ezzel mindenki jól járt: az emberek nem mondhatták, hogy meg lett bundázva a verseny, és a fiúk is elérték a céljukat. Világhírű énekesek lettek. Ma már ők a Világ legjobb, legsikeresebb és legkeresettebb fiúbandája. Ők a One Direction. Ezután érte a családomat a következő sokk. Louis összejött egy polgári származású lánnyal. Eleanor az egyik legtüneményesebb és legviccesebb lány, akit én valaha is ismertem. A nagyiéknak természetesen ez sem tetszett túlságosan. Ők azt szerették volna - elsősorban a nagymama, a papi benne volt minden hülyeségünkben -, hogy mindannyian valami királyi sarjhoz menjünk hozzá, csak a királyi kötelességeinknek éljünk, ahogy nekik is kellett. De Louis nem tudott, és nem is akart elválni Eltől. Kiállt a szerelmükért, Eleanornak rengeteg nehézségen kellett keresztül mennie. De végül mindenki elfogadta, ahogyan Kate és Will szerelmét is. Már két éve vannak együtt, és ma már ő is teljes jogú tagja a Windsor-családnak. 
   Ezek után Harry összejött egy Kaila Carr nevű modellel. Majd jöttem én, és rátettem még egy lapáttal. Mint egyetlen lány unoka a család és az udvar is tökéletes hercegnőt akart belőlem faragni. Olyan jövőt terveztek nekem amiben hozzámegyek egy herceghez, és én leszek egy ország királynője. De keresztül húztam a számításaikat. Miután befejeztem az általános iskolát úgy döntöttem, hogy egy teljesen hétköznapi suliban folytatom a tanulmányaimat. Holott mindenki azt tervezte, hogy a legelitebb iskolába fogok járni, és tökéletes politikust és uralkodót képeznek belőlem. Ez megint egy sokk volt a legtöbb ember számára. A család féltette a hírnevünket, és azon aggódtak, hogy mit fognak gondolni rólunk a rokonok. De ez minket, Windsor gyerekeket sosem érdekelt. Úgy határoztam, hogy London legjobb zene iskolájába megyek tovább tanulni, ahol dalszöveg írást, klip rendezést, éneklést tanulok és egy kicsit belekóstoltam a modellkedésbe is. Végül anyuék és nagyiék is beleegyeztek, egy feltétellel: Nem hagyhatok fel a hercegnői kötelességeimmel! (Ezt Louisnál is kiszabták) Igazából én sose terveztem, hogy feladom a hercegnőséget. Szeretek ez lenni. Szeretek törődni a népemmel, utazni és az egész életem. 
    Egy évvel ezelőtt az Udvar azon terve is füstbe ment, miszerint egy herceghez adnak majd feleségül. Ugyan is pontosan egy évvel ezelőtt összejöttem Harry Stylessel, akivel azóta is töretlen, és megrendíthetetlen a kapcsolatunk. A családnak természetesen ő sem volt a legjobb választás. Nem tetszett nekik Harry bulizós, laza stílusa. De mára már sikerült elfogadtatnia magát a családommal, és kifogástalan a kapcsolata a nagymamámékkal, apuékkal. Szabad bejárása van a Buckingham palotába. Mire a két év végére értem még mindig egymás szemébe néztünk és nem bírtam ki mosolygás nélkül, mire Harry viszonozta azt. Félrefordítottam a fejem, mosolyogtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Harry meglepődve szólalt meg.
- Miért sírsz Kendall? - kérdezte aggodalmasan, miközben gyengéden letörölte a cseppet az arcomról.
- Nincs semmi baj. - mondtam szipogva. - Csak eszembe jutott az elmúlt két év. Hogy mennyi mindenen mentünk át. Mennyi jó történt velünk, és a nehézségek amiken átmentünk. 
- Ma nem szabad szomorúnak lenned. Máskor se, de most főleg Szívem. Ez ma a te napod, amikor mindenki téged ünnepel. - mondta gyengéd, halk hangon. Ahogy ezt kimondta még jobban elérzékenyültem. A felsőtestemmel ráfeküdtem az ő felsőtestére, és egy csókot leheltem az szájára.
- Én vagyok a legszerencsésebb lány a Világon. Nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok neked. Azért mert vagy nekem. Szeretlek Harry. - néztem mélyen a szemébe és a fürtjeivel játszottam. 
- Amit most elmondtál az nem igaz. - meglepetten néztem rá. Nem értettem, hogy miért mondja ezt. Ő látva értetlenkedő arcomat elnevette magát és egy puszit adott az orromra. 
- Én vagyok a legszerencsésebb srác az egész Földön. Az enyém vagy. És ez több, mint amiről valaha is álmodtam. Tiszta szívemből szeretlek, és mindig is foglak nyuszi. Kendall Windsor te vagy az életem. Sosem foglak elhagyni. - ezektől a szavaktól még jobban elérzékenyültem és a könnyeim már patakokban folytak. Belefúrtam a fejemet a mellkasába és zokogtam. 
- Shhhh - túrt bele a hajamba és puszilta meg a fejemet. Szorosan öleltük egymást. Ezzel az öleléssel nyomatékosítani akartuk, az előbb tett ígéretünket. 
    Annyira elmélyedtünk egymásban, hogy nem is vettük észre, hogy valaki kopogott. Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a lakájom belép a szobámba, és torok köszörülve megáll az ajtóban. Mindketten egyszerre emeltük felé a tekintetünket.
- Elnézést ha megzavartam valamit hercegnő - kezdte, miközben meghajolt. - De a nagyszülei, szülei és a fivérei várják magukat a reggeliző asztalnál, a hátsó kertben. Illetve van még itt három, igen felpörgött állapotban lévő úriember, és öt elbűvölő fiatal hölgy. - az úriemberek alatt Niallt, Zaynt é Liamet, míg a hölgyek alatt Elt, Perriet, Danit, Kyliet, Vetat, Pipert és Kailat értette, a legjobb barátnőimet  - Már csak az ünnepelt hiányzik.
- Köszönöm Joe. Azonnal megyünk. - mondtam. Joe meghajolt, és hátrálva elhagyta a szobám. 
- Akkor ideje felkelni - ugrott ki az ágyból Harry. Én nagy nyögve nyelősen kikászálódtam a pihe-puha meleg ágyamból és elkezdtünk készülődni. Megmostuk a fogunkat, megmosakodtunk. Kiegyenesítettem a hajamat, feltettem egy kis szempilla spirált. Az ünnepi reggelihez ezt a ruhát választottam:

Mire elkészültem Harry már a lépcső tetején állt és várt rám. Mikor meglátott közeledni a szemei felcsillantak . Mikor odaértem a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. A csókunk után végig nézett rajtam, majd újra a szemembe és ezt mondta:

- Gyönyörű vagy szerelmem. 

- Köszönöm. - leheltem egy puszit az arcára. Majd egymás derekát ölelve, elindultunk le a lépcsőn, a hátsó kertbe, ahol a családom és a legjobb barátaim már vártak ránk.

Hát ez lett volna az első rész. Remélem tetszett és felkeltettem az érdeklődéseteket. Ha tetszett írjatok komit,   iratkozzatok fel és legyetek rendszeres olvasóim. ;) Kommentben jöhet hideg-meleg, hogy min kell javítanom mi a jó, meg minden. Ha esetleg összejönne 2 komi akkor hozom a következő részt. Jó olvasást, és előre is köszönöm mindenkinek!! :) <3